Kedves Ballagó Nyolcadikosok!
Szeretettel köszöntelek benneteket abból az alkalomból, hogy búcsúztok iskolánktól. Emlékeim szerint senkinek sem kellett megélnie azt, amit idén nektek, hogy a hagyományos ballagás elmarad, így az iskola közössége nem tud tőletek a megszokott módon búcsúzni, és ti sem tudtok elbúcsúzni, nem tudjátok a szokásos gesztusokkal, szimbólumokkal, ünnepélyes keretek között lezárni életetek e fontos szakaszát. Csak sejthetjük, milyen érzés ez nektek. Próbáltunk mellettetek állni ebben a helyzetben is, búcsúzni bensőségesen, a kéréseteknek megfelelően, amikor minden bizonytalan, nehezen kiszámítható.
Ti vagytok az a különleges osztály, akik elsőként kezdték meg az iskolát ebben a felújított épületben, ti vagytok az első nyolc évig használók. A ti lábaitok nyoma nyolc évig koptatta a folyósókat, lépcsőket. Nem állítom, hogy minden nyomnak örülök, de sok kedves emlék, szép pillanat, örömteli esemény, humoros helyzet jutott eszembe rólatok egyenként és az osztályról is miközben a gondolataimat szedtem össze a búcsúzásra.
Ez a rendkívüli helyzet is megmutatja, mennyire törékenyek az ember elképzelései és tervei a jövőről. Milyen gyorsan változhat meg az életünkben hogy mi a fontos, mi a leginkább elérni kívánt cél! Mennyire kiszámíthatatlan a holnap és mennyire elengedhetetlen, hogy tudjunk alkalmazkodni a változó körülményekhez rugalmasan és gyorsan, mert csak így lehetünk nyertesei az olykor elkerülhetetlen nehézségeknek.
Jó dolgokra vágyni, a szépet, a tisztát keresni, kutatni jó érzés. Biztos, hogy nem mindig egyszerű az út, amin végig kell menni, követünk el hibákat, lehet, hogy néha ti is úgy éreztétek, hogy igazságtalanság ért benneteket, kevés volt a figyelem, vagy túl sok volt a figyelem, ami felétek irányult. Mi adni szerettünk volna és leginkább a jót és a szépet szeretnénk, ha magatokkal vinnétek innen a ceredi iskolából.
Az embernek, hála istennek nem egyedül kell keresnie a boldogulást, hanem együttműködve másokkal. Közösségi lények vagyunk, megosztjuk másokkal életünket, egymásnak támaszt és erőt nyújtunk. Feltett szándékunk volt, hogy veletek is megtapasztaltassuk a közösségi élet szépségét és erejét, mert szilárd meggyőződésünk, hogy összefogás és együttműködés nélkül semmire sem jutunk.
Azt kívánom nektek a búcsúzás napján, hogy mindig nyitott szívvel, szelíden és szerényen kövessétek a vágyaitokat, és ehhez mindig találjatok együttműködő társakat, segítőket.
Fogadjátok olyan szeretettel a tantestület ajándékát -az alábbi kisfilmet -, amilyen szeretettel készült. Köszönjük Rendszergazdánknak, hogy segítségünkre volt az ötlet megvalósításában.
Kiss Józsefné
intézményvezető
