Rigó János

Rigó János vagyok, 16 éves. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy engem is felkért régi iskolám erre a kis kitüntetésre. Őszinte leszek, bár nem gondolom, hogy az én utamban lennének eddig nagyra becsülendő dolgok, de ezt döntsék majd el e sorok olvasói. Elsősorban is, 2014.09.01-jén kezdtem meg tanulmányaimat az Id. Szabó István Általános Iskolában. Emlékszem, nehéz volt a beilleszkedésem, hisz keveset lehettem gyerekek közelében a betegségem által. Asztmával küzdöm születésem óta. Az iskola falait felváltották a kórház falai. Más velem egykorú gyermek vígan játszott az iskola udvarán, focizott, szaladgált, fogócskázott, számolni-írni-olvasni tanult, én otthon egy porlasztó gép mellett Édesanyám segítségével próbáltam behozni a lemaradásokat. Az igyekezetünk sajnos nem volt elég, ezért az első osztályt újra ismételtem szüleim döntésére. Ismét új arcokat kellett befogadnom és a rettegés csak újra és újra körül lengett, hogy nem fogom tudni hozni a maximumot. Kedves tanáraimnak biztosan sokszor okoztam fejtörést kirohanásaimmal, amit a belső frusztrációm okozott. Nem voltam minta gyerek, mégis mindig segítőkészen, empátiával fordultak hozzám. Köszönöm nekik! Köszönöm, hogy általuk sikerült egy újabb útra lépnem, ugyanis 2023.6.17-én elballagtam, majd felvételt nyertem a Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumba Salgótarjánba, ahol jelenleg is tanulok. Az első évemben tanáraim, munkám (gyakorlat során) és jegyeim által potenciát láttak bennem, így lehetőségem adatott egyből szakmát kapnom. Kitanulhattam és kezembe vehettem sikeres bizonyítványomat: festő-mázoló és tapétázó címmel. Jelenleg Édesapámmal dolgozom vállalkozásában, bár az Ő tudását a szakmája felé reménykedem, egyszer én is olyan magas szintekre fogom tudni emelni, de a 10. osztályban idén már ez lesz a kitűzött célom, ugyanis Kőművesként szeretnék végezni. Munka iránti szeretetemet, kitartásomat szüleimnek, az alapokat pedig az Id. Szabó István Ált. Iskola tanárainak köszönhetem. Soraimat ezzel az idézettel zárnám: „Mindig lennie kell egy olyan pontnak, ahol az ember kiválasztja az útját, és kitart mellette, történjék bármi.„ Chris Beckett