Cene Orsolya

Nógrád vármegyében, a szlovák-magyar országhatár közelében fekvő Cereden élek. Közművelődési szakemberként és könyvtárosként tevékenykedem szülőfalumban, Cereden, valamint két másik szomszédos településen, Szilaspogonyban és Zabarban. Az általános iskolát Cereden végeztem, a helyi Id. Szabó István Általános Iskolában. Középiskolába Salgótarjánba, az akkori Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, ahol végzős diákként elsőként nyerhettem el közösségépítő munkám és kitűnő tanulmányi eredményem elismeréseként a Táncsics-díjat. A későbbi évek során a Heves vármegyei Egerben, az Eventus Középiskola és Szakiskolában alkalmazott grafikus szakképesítést szereztem. Majd az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Közösségszervezés alapképzési szakán kiváló oklevél megszerzésével diplomáztam. Jelenleg szintén az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatója vagyok, Kulturális örökség tanulmányok mesterképzési szakon. Az elmúlt évek során az a megtiszteltetés ért, hogy szülőfalumban átvehettem a ceredi Tarnamenti Hagyományőrző és Kulturális Egyesület „Akire büszkék vagyunk” díját, szintén közösségépítő tevékenységemért. A korábbi években több antológiában is megjelentek verseim, illetve az idei év során is szerepelnek költeményeim, festményeim egy további antológiában. Szabadidőmben szívesen olvasok, festek, fotózom. Szeretem a verseket, a magyar és a világirodalom alkotásait, valamint a magyar és elsősorban az európai történelem, a művelődés- és művészettörténet iránt, de valójában minden, a világ minden népének története, kultúrája iránt érdeklődöm. Ha lehetőségem van rá, szívesen kirándulok, utazom, illetve terveim között szerepel, hogy fejlesszem nyelvtudásomat német és angol nyelvből. Mit jelent számomra szülőfalum, ahol felnőttem? Mit jelent nekem az általános iskola, ahol az első szárnypróbálgatásaimat élhettem meg? Valamint mit üzennék a következő generációnak? Úgy vélem, egy korábbi írásom néhány sora mindezt kifejezi: „Nagyszerű érzés olykor-olykor hazatérni a ’nagyvilág’ forgatagából, az otthon töltött napok jóleső érzése, a szeretet, a törődés, a friss kalács illata, a hajnal hangulata, a naplemente, a zajok, a fénylő csillagok itthon a legszebbek. Ha egyszer rátaláltál a gyökerekre, az otthonodra, ne veszítsd el többé, drága kincsként őrizd szívedben, vidd magaddal a világban bárhová is mész, de egyszer térj vissza…”.