Szabó Tiborné

Szabó Tiborné vagyok, a cerediek Oroszi Jutka néven ismernek. Nagyon nagy megtiszteltetés és boldogság számomra, hogy ennek a sorozatnak a részese lehetek. Az „Akikre büszkék vagyunk” című cikkeket kezdettől fogva követem és örömmel olvasok a velem egykorúak életútjáról és a fiatalabbak sikertörténetéről. Talán először azt emelném ki, hogy a Madách Imre Gimnázium elvégzése után, 18 évesen képesítés nélküli tanítóként visszakerültem régi és szeretett iskolámba. Kollégáim, azok a Tanárok /nagy betűvel!/ voltak, akik néhány évvel azelőtt tanítottak. 6 évet töltöttem itt el tanítóként, közben elvégeztem az Esztergomi Tanítóképző Főiskolát. Ez a 6 év meghatározta pályafutásomat. Hálával és szeretettel gondolok Somoskői Gizikére, Laci bácsira, Tajtiné Julikára, Simon Bálintné Katira. Ők alakítottak olyanná, amilyen a mai napig vagyok. Megkövetelni a rendet, fegyelmet a tanórákon, de mindent megtenni a tanítványaimért. Mellettük szerettem meg az úttörőmozgalmat. Felejthetetlenek a táborok, ahol már ifivezetőként dolgozhattam először velük. 1983-ban férjhez mentem, így elhagytam szülőfalumat. Somoskőújfaluba költöztünk. Rövid ideig a somosi iskolában dolgoztam. Időközben 2 fiúval gyarapodott családunk. 1987-től több mint 30 évig dolgoztam a Bárnai Általános Iskolában. Itt kamatoztatni tudtam a Ceredben megszerzett ismereteimet. Sok mindent szerveztem az évek során: bálokat, gyereknapokat, autóbusz kirándulásokat, szüreti felvonulásokat, táborokat. Köszönöm a bárnai szülőknek, hogy mindig mellettem álltak és segítettek a szervezésben és a programok lebonyolításában. Itt említeném meg Pálinkás Julika nevét, akitől szintén sokat tanultam, ilyen téren. 2017-ben 40 év munka után nyugdíjba vonultam, de azóta is folyamatosan dolgozom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még ma is főállású tanító, osztályfőnök lehetek. 3 éve a kazári Aba Sámuel Általános Iskola tanítója vagyok. Még ma is lelkesedéssel, örömmel végzem a hivatásomat. Nem felejtettem el a sok segítséget, amit pályám elején a ceredi Kollégáimtól kaptam, igyekeztem én is segíteni kezdő pályatársaimat. Kevés szabad időmet 5 unokámmal töltöm szívesen, akik boldoggá teszik életemet. Bár több mint 40 éve elkerültem Ceredből, és nagyon szeretek Bárnában élni, mindig büszkén vallom, hogy én ceredi vagyok. Szerencsére még élnek itt rokonaim és a szülőházam lett a falu művészeti központja, ahol még megtalálható Szüleim néhány keze nyoma. Sok tanítványomra büszke vagyok, értünk el együtt szép eredményeket. Csak jó érzésekkel gondolok vissza valamennyiükre. Röviden ennyi az én „sikertörténetem”, amiből hiányoznak a kitüntetések, a külföldi utak, a másoddiplomák. De mégis teljes és szép!